Évekig összeesküvés-elméletként kezelték az amerikai támogatású külföldi biolaborok ügyét, most azonban maga az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatói hivatala közölte: az Egyesült Államok több mint 120 biológiai laboratóriumot támogatott több mint 30 országban, köztük Ukrajnában is. Biológiai fegyverprogramra továbbra sincs nyilvános bizonyíték, de a veszélyes kórokozókkal, funkciónyeréses kutatásokkal és gyenge nemzetközi ellenőrzéssel kapcsolatos kérdések újra napirendre kerültek.
Új fordulatot vett az ukrajnai és más külföldi biolaborok ügye, miután Tulsi Gabbard, az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatója nyilvánosságra hozott egy olyan anyagot, amely szerint az Egyesült Államok hosszú időn keresztül több mint 120 biológiai laboratóriumot támogatott több mint 30 országban. Az ODNI, vagyis az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatói hivatala külön közleményben írta le, hogy ezek között ukrajnai laborok is vannak, amelyek az orosz–ukrán háború miatt sérülékeny helyzetbe kerülhettek.
A téma azért robbanásveszélyes, mert az elmúlt években a „biolaborok” emlegetése sokszor automatikusan az összeesküvés-elméletek közé került. A nyugati kormányok és számos sajtóorgánum főként az orosz állításokra reagálva azt hangsúlyozta, hogy nincs bizonyíték amerikai támogatású ukrajnai biológiai fegyverprogramra. Most azonban az amerikai közlés alapján legalább annyi biztosan kijelenthető: a biolaborok létezése és amerikai finanszírozása önmagában nem kitaláció volt. A kérdés inkább az, hogy pontosan milyen kutatások zajlottak ezekben a laborokban, milyen kórokozókat tároltak, és mennyire volt valódi, független ellenőrzés felettük.
Az ODNI közleménye szerint az amerikai hírszerzési közösség korábban arra is figyelmeztetett, hogy egy amerikai támogatású ukrajnai biolabor valószínűleg veszélyes kórokozókat tárolt, és ki lehetett téve orosz támadásnak, elfoglalásnak vagy károsodásnak. Ugyanez a közlemény azt is állítja, hogy több amerikai finanszírozású külföldi labor dolgozott vagy dolgozhatott veszélyes és erősen fertőző kórokozókkal, egyes esetekben pedig veszélyes funkciónyeréses kutatásokkal is, miközben a láthatóság és az ellenőrzés szintje korlátozott volt.
A Radio Free Europe / Radio Liberty ugyanakkor óvatosan fogalmaz: a lap szerint nem világos, hogy Gabbard mostani lépése mennyiben tartalmaz valóban új vagy leleplező információt, hiszen az amerikai Cooperative Threat Reduction program és a külföldi biológiai fenyegetéscsökkentő együttműködések létezése korábban is ismert volt. A cikk azt is megjegyzi, hogy az amerikai finanszírozású biolaborokról szóló állítások évek óta tápláltak összeesküvés-elméleteket, miközben Washington korábban az orosz narratívát többször dezinformációnak nevezte.
Ukrajna esetében a Pentagon már 2022-ben közzétett egy hivatalos összefoglalót, amely szerint az Egyesült Államok 2005 óta körülbelül 200 millió dollárt fektetett be Ukrajnában 46 laboratórium, egészségügyi intézmény és diagnosztikai helyszín támogatásába. Az amerikai védelmi minisztérium szerint a program célja a biológiai biztonság, a járványfelügyelet és a diagnosztikai képességek javítása volt, különösen a volt szovjet biológiai fegyverprogram örökségéből megmaradt veszélyek csökkentése érdekében.
Ez fontos különbség: a laborok létezése nem ugyanaz, mint a biológiai fegyverprogram bizonyítéka. Egy ország közegészségügyi, állategészségügyi vagy járványügyi laborjai teljesen legitim módon dolgozhatnak veszélyes kórokozókkal, például diagnosztikai, kutatási vagy járványmegelőzési célból. A probléma ott kezdődik, ha ezekről a programokról nincs elég nyilvános információ, ha a felügyelet nem független, vagy ha a kutatások olyan kettős felhasználású területre csúsznak, ahol a békés és a veszélyes alkalmazás közötti határ nagyon vékony.
Ilyen érzékeny terület a funkciónyeréses kutatás, angolul gain-of-function. Ez olyan kutatást jelenthet, amelyben egy fertőző ágens vagy toxin tulajdonságait úgy módosítják, hogy jobban megértsék annak működését, terjedését vagy veszélyességét. Az amerikai Fehér Ház 2025-ös rendelete maga is súlyos kockázatként írta le a veszélyes funkciónyeréses kutatást, és kimondta, hogy az ilyen munka korlátozására, átláthatóbb felügyeletére és bizonyos külföldi finanszírozások leállítására van szükség.
Ez nem azt jelenti, hogy minden funkciónyeréses kutatás biológiai fegyverfejlesztés. De azt igen, hogy kettős felhasználású tudományos területről van szó. Ugyanaz a tudás, infrastruktúra és kórokozókezelési képesség szolgálhat járványmegelőzést, vakcinafejlesztést vagy diagnosztikát, de gyenge ellenőrzés mellett súlyos biztonsági kockázatot is jelenthet. Éppen ezért nem elég annyit mondani, hogy „ez csak közegészségügy”, ha közben veszélyes kórokozókról, háborús környezetben működő laborokról és korlátozott átláthatóságról van szó.
Ukrajna határozottan tagadja, hogy biológiai fegyverprogramról lenne szó. Az ukrán egészségügyi minisztérium szerint az ország betartja a Biológiai és Toxinfegyver-tilalmi Egyezményt, nem fejlesztett, nem gyártott és nem halmozott fel biológiai fegyvereket. Kijev álláspontja szerint az amerikai–ukrán együttműködés kizárólag a közegészségügy, a járványfelügyelet, a laboratóriumi diagnosztika, a biológiai biztonság és a biosecurity erősítését szolgálta.
Csakhogy egy háborúban álló ország tagadása önmagában nem zárhatja le a kérdést. Ukrajnának nyilvánvaló politikai érdeke, hogy a témát szigorúan közegészségügyi keretben tartsa, és minimalizálja a lehetséges biztonsági kockázatokról szóló vitát. Ez nem bizonyítja az ellenkezőjét, vagyis nem bizonyít biológiai fegyverprogramot, de azt jelenti, hogy a nyilvánosságnak nem kellene kizárólag az érintett kormányok saját állításaira hagyatkoznia.
A legnagyobb gond éppen az, hogy a Biológiai és Toxinfegyver-tilalmi Egyezménynek nincs olyan erős, állandó nemzetközi ellenőrzési rendszere, mint például a nukleáris vagy vegyi fegyverek esetében. Az ENSZ nemzetközi jogi összefoglalója szerint a BTWC nem tartalmaz klasszikus verifikációs rendszert a megfelelés folyamatos ellenőrzésére. Ez azt jelenti, hogy sok esetben nem automatikus, független helyszíni ellenőrzésekből derül ki, mi történik egy-egy biológiai programban, hanem állami jelentésekből, partnerségi dokumentumokból, hírszerzési információkból és politikai közlésekből.
A mostani ügy valódi tétje ezért nem az, hogy egyik vagy másik propagandaoldalnak adjunk igazat. A pontos megfogalmazás sokkal kellemetlenebb: nem bizonyított, hogy Ukrajnában amerikai támogatással biológiai fegyvereket fejlesztettek volna, de az sem tartható többé, hogy az amerikai támogatású külföldi biolaborok létezéséről szóló minden felvetés puszta kitaláció lett volna.
Az amerikai közlés után a vita új szintre lépett. A kérdés most már nem az, hogy voltak-e ilyen laborok, mert az amerikai dokumentumok szerint voltak. A kérdés az, hogy milyen kutatásokat végeztek bennük, milyen veszélyes kórokozókat tároltak, milyen funkciónyeréses vagy kettős felhasználású vizsgálatok folytak, ki ellenőrizte ezeket, és mi történt a mintákkal a háború kitörésekor.
Ebben a történetben tehát két állítást egyszerre kell komolyan venni. Az egyik: biológiai fegyverprogramra jelenleg nincs nyilvános bizonyíték. A másik: az amerikai finanszírozású biolaborhálózat, az ukrajnai érintettség, a veszélyes kórokozókkal végzett munka és a gyenge nemzetközi ellenőrzés kérdése valós, és nem söpörhető le az asztalról azzal, hogy korábban sokan konteónak bélyegezték.
A biolaborok ügye ezért mostantól nem egyszerűen információs háborús téma, hanem komoly átláthatósági és biztonságpolitikai kérdés. A közvéleménynek nem politikai címkékre, hanem dokumentumokra, független ellenőrzésre és világos válaszokra van szüksége. Mert ha veszélyes kórokozókkal dolgozó laborokról van szó, különösen háborús övezetben, akkor a „bízzanak bennünk” többé nem elég.
