Izraeli befektetők Romániában készítenek elő egy olyan energiatárolási projektet, amely föld alatti sóüregekben, sűrített levegő segítségével tárolná az áramot. A technológia kapcsán Parajd neve is felmerült, de fontos hangsúlyozni: egyelőre nincs hivatalos döntés arról, hogy a beruházás valóban a parajdi sóbányához kötődne.
Új irányból kerülhet ismét figyelembe a parajdi sóbánya jövője. A Pontmaros beszámolója szerint izraeli befektetők olyan romániai energetikai projekt előkészítésén dolgoznak, amely sűrített levegős energiatárolást használna föld alatti sóüregekben. A koncepció azért érdekes Parajd szempontjából, mert a technológia elvileg olyan sóbányászati üregekben működhet, amelyek megfelelő műszaki és biztonsági feltételek mellett nagy mennyiségű levegő tárolására alkalmasak lehetnek.
A projekt mögött az izraeli Hagag Europe és az Airengy áll. A Profit.ro szerint a két vállalat stratégiai együttműködést kötött egy romániai, sóüregekben működő sűrített levegős energiatároló rendszer fejlesztésére. A tervezett beruházás összértéke elérheti az 55 millió eurót.
A rendszer az AirBattery technológiára épülne. Ennek lényege, hogy amikor a villamos energia ára alacsony, vagy a nap- és szélerőművek többletenergiát termelnek, a felesleges áramot levegő összesűrítésére használják. A sűrített levegőt föld alatti sóüregekben tárolják, majd amikor megnő az energiaigény, visszaengedik egy hidraulikus rendszerbe, amely turbinán keresztül áramot termel. A technológia a vállalatok szerint vízzel és levegővel működik, ritkaföldfémek és klasszikus lítiumion-akkumulátorok nélkül.
A beruházást két szakaszban képzelik el. Az első ütemben egy körülbelül 200 MWh kapacitású tárolórendszer épülne, mintegy 4,5 millió eurós költséggel, amely a munkálatok megkezdése után 12–18 hónapon belül üzembe állhatna. A második szakaszban a projektet akár 5 GWh tárolókapacitásig és körülbelül 25 MW kisütési teljesítményig bővítenék, további mintegy 50 millió eurós beruházással.
A technológia jelentősége abban áll, hogy a megújuló energia egyik legnagyobb problémájára keres választ: arra, hogy a nap- és szélerőművek nem mindig akkor termelnek, amikor a legnagyobb szükség lenne az áramra. Egy nagy kapacitású, hosszabb távú energiatároló rendszer segíthet kiegyenlíteni ezeket az ingadozásokat, és tartalékot adhat az elektromos hálózatnak. A Profit.ro beszámolója szerint az Airengy technológiája éppen az ilyen, több napos vagy akár hosszabb időtávú energiatárolásra készül.
Parajd esetében azonban óvatosságra van szükség. A Pontmaros is feltételesen fogalmaz: a cikk szerint a parajdi sóbánya használaton kívüli részei hosszabb távon elméletileg alkalmasak lehetnek hasonló célokra, de nincs hivatalos bejelentés arról, hogy a most előkészített izraeli–román projekt konkrétan Parajdon valósulna meg.
Ez azért különösen fontos, mert a parajdi sóbánya helyzete továbbra is érzékeny kérdés. A bányát a Korond-patak vize öntötte el 2025 májusának végén, ami súlyos csapást mért a térség turizmusára és gazdaságára. A Sokszínű Vidék MTI-re hivatkozó beszámolója szerint a katasztrófa után több helyi kisvállalkozás, szálláshely és turisztikai szolgáltató is nehéz helyzetbe került, a településen pedig nőtt a munkanélküliség.
A sóbánya korábban Székelyföld egyik legfontosabb turisztikai látványossága volt, évente százezreket vonzott, és nemcsak a bányászok, hanem a vendéglátásból, szállásadásból és utcai kereskedelemből élő családok megélhetése is kötődött hozzá. A bányakatasztrófa után ezért minden új lehetőség különösen nagy figyelmet kap Parajdon és a térségben.
A mostani energiatárolási terv ugyanakkor nem klasszikus turisztikai újraindításról szólna, hanem egy teljesen más irányról: ipari-energetikai hasznosításról. Ha valaha Parajd is szóba kerülne egy ilyen projekt helyszíneként, annak nemcsak műszaki, hanem környezetvédelmi, biztonsági, bányászati, tulajdonjogi és közösségi feltételei is lennének. Egy elárasztott, sérült vagy instabil bányatérség esetében ezek különösen komoly kérdések.
A lehetőség mégis figyelemre méltó, mert új típusú gondolkodást hoz a sóbányák jövőjéről. A kérdés már nemcsak az, hogy visszatérhet-e valaha a régi turizmus, hanem az is, hogy a föld alatti sóüregek kaphatnak-e új szerepet a modern energiaiparban. A sűrített levegős energiatárolás ilyen szempontból nem látványos, de stratégiai jelentőségű terület lehet, különösen egy olyan időszakban, amikor Románia is egyre több nap- és szélerőművi kapacitást épít.
A parajdi közösség számára azonban a legfontosabb továbbra is a kiszámíthatóság. A helyieknek nem hangzatos lehetőségekre, hanem világos válaszokra van szükség: mi lesz a bányával, ki vállal felelősséget a történtekért, milyen gazdasági alternatívák jöhetnek szóba, és mikor látható valódi megoldás. Hargita megye vezetése korábban szintén konkrét megoldásokat és felelősségre vonást sürgetett a bányakatasztrófa után.
A sűrített levegős technológia tehát egyelőre nem megoldás Parajd problémáira, hanem egy lehetséges jövőbeli forgatókönyv, amelyet érdemes figyelni. Ha a romániai projekt sikeres lesz, és a technológia valóban bizonyít, később akár más sóbányászati térségekben is felmerülhet a hasznosítása. Parajd neve most ebben az összefüggésben került elő, de a legfontosabb mondat továbbra is ez: hivatalos parajdi beruházásról egyelőre nincs döntés.
