Véget ért az év egyik legőrültebb UFC-eseménye: a Freedom 250 nemcsak a helyszíne miatt marad emlékezetes, hanem azért is, mert a főmeccsek tele voltak váratlan fordulatokkal, brutális befejezésekkel és olyan látványelemekkel, amelyek inkább hasonlítottak egy hollywoodi akciófilmre, mint egy hagyományos gálára. Justin Gaethje és Ciryl Gane nagy győzelmet arattak, a main card pedig gyakorlatilag végig robbanásveszélyes volt.
A UFC Freedom 250 már a kezdés előtt történelmi eseménynek számított: a gálát Washingtonban, a Fehér Ház déli gyepén rendezték meg, miközben a nagyobb közönség az Ellipse területén, óriáskivetítők előtt követte az eseményeket. Amerikai beszámolók szerint körülbelül 4 ezer VIP-vendég nézte a helyszínről, a South Lawnra épített különleges szerkezetből a meccseket, míg az Ellipse-en mintegy 80 ezer szurkoló gyűlt össze, ami egészen szokatlan tömeghátteret adott egy UFC-gálának.
A helyszín önmagában is elképesztő látványt adott. Az Oktagont egy hatalmas, „The Claw” néven emlegetett acélszerkezet alá építették, közvetlenül a Fehér Ház közelébe. A bevonulások, a fények, a katonai áthúzások, a füst- és ködhatások, valamint a végén felcsapó tűzijáték olyan hangulatot teremtettek, amely messze túlmutatott egy átlagos küzdősport-eseményen. Az amerikai sajtó is kiemelte, hogy a Freedom 250 inkább volt sport, politikai szimbólum és grandiózus show egyszerre, mint klasszikus UFC-gála.
A bevonulások is különleges súlyt kaptak: a harcosokat amerikai katonai és szolgálati hősök kísérték az Oktagonhoz, köztük Becsület Érdeméremmel kitüntetett veteránok is jelen voltak az eseményen. Az AP beszámolója szerint a harcosok a Fehér Házból léptek ki, és a közvetítésben „hősökként” bemutatott kísérők mellett vonultak a ketrechez; Bo Nickalt és Kyle Daukaust például egy Las Vegas-i rendőr és egy Medal of Honor-kitüntetett is kísérte. Ez tovább erősítette a gála hazafias, ünnepi és szinte ceremoniális hangulatát.
Sportértékben sem maradt el a látványtól az este. A main card gyakorlatilag végig akcióval volt tele, és egymás után jöttek a befejezések. Diego Lopes már az első mérkőzésen megadta az alaphangot, amikor hátrányból fordítva, a második menetben kiütötte Steve Garciát. A Guardian szerint Lopes sokáig nem feltétlenül állt jól a meccsben, de egy látványos fordítással robbantotta be az estét.
Ezután Bo Nickal gyorsan elintézte Kyle Daukaust, majd Maurício Ruffy is sokkolta a közönséget, amikor az első menetben befejezte Michael Chandler ellen a mérkőzést. A CBS Sports összesítése szerint a card eleje szinte végig TKO- és KO-befejezésekkel haladt, ami különösen ritka egy ennyire nagy figyelmet kapó gálán.
A nehézsúlyú vonalon is jöttek a meglepetések. Josh Hokit legyőzte a veterán Derrick Lewist, méghozzá második menetes TKO-val. Lewis neve önmagában is komoly súlyt adott a cardnak, de Hokit frissebb, gyorsabb és agresszívebb volt, és ezzel tovább építette a saját veretlenségi sorozatát.
A közönség egyik nagy amerikai kedvence, Sean O’Malley is hozta a kötelezőt, és a második menetben TKO-val legyőzte a kanadai Aiemann Zahabit. A Guardian tudósítása szerint a hangulat itt már erősen hazai pályás volt, amerikai skandálásokkal és látványos reakciókkal, O’Malley pedig távolságból dolgozva fokozatosan átvette az irányítást, majd a második menet végén lezárta a meccset.
Az este egyik legnagyobb sportértékű eredménye Ciryl Gane győzelme volt. A francia nehézsúlyú klasszis a második menetben TKO-val állította meg Alex Pereirát, és megszerezte az ideiglenes nehézsúlyú bajnoki címet. Pereira számára ez különösen fájdalmas vereség, hiszen egy történelmi, három súlycsoportos UFC-cím felé vezető út lehetősége is benne volt ebben a meccsben. Gane viszont hideg fejjel, pontos kombinációkkal és sokkal tisztább mozgással bontotta szét a brazil sztár játékát.
Gane győzelme azért is nagy üzenet, mert sokan Pereirát várták a nehézsúly új szupersztárjának. Ehhez képest a francia nemcsak nyert, hanem látványosan megmutatta: technikában, sebességben és ringintelligenciában továbbra is az elitben van. A második menetben már egyértelműen ő diktált, és amikor megérezte a pillanatot, nem engedte ki a kezéből a lehetőséget.
A főmeccs pedig méltó lezárása lett az estének. Justin Gaethje a negyedik menetben, sarokból érkező leállítással legyőzte az addig veretlen Ilia Topuriát, és ezzel megszerezte a teljes jogú könnyűsúlyú bajnoki címet. A MMA Fighting beszámolója szerint Topuria a második menetben még nagyon közel járt ahhoz, hogy befejezze a meccset, de Gaethje túlélte a legnehezebb pillanatokat, majd a harmadik és negyedik menetben fordított.
Ez volt az este igazi drámája: Gaethje nem egyszerűen nyert, hanem visszajött a pokolból. Topuria sérülése, a felduzzadt szem, a brutális ütésváltások és Gaethje elképesztő állóképessége együtt egy olyan főmeccset hoztak, amely után nehéz volt nem azt érezni: ez az este tényleg történelmi lett. Gaethje pályafutása során többször is közel került a csúcshoz, de most végre elérte azt, amiért évek óta küzdött.
A Freedom 250 ereje éppen abban volt, hogy nem egyetlen nagy pillanatra épült. Az egész este folyamatosan emelte a tétet: gyors befejezések, váratlan fordítások, nehézsúlyú robbanások, majd Gane és Gaethje győzelmei. Ehhez jött hozzá az a szinte irreális körítés, amelyben az Oktagon mögött ott állt a Fehér Ház, a tömeg a kivetítők előtt tombolt, a ringet időnként ködszerű effekt borította be, a végén pedig hatalmas tűzijáték zárta le az estét.
Persze a gála körül nemcsak sportbeszéd volt. Az amerikai média erősen kiemelte az esemény politikai töltetét is: a katonai látványelemeket, a nemzeti szimbólumokat, a Fehér Ház helyszínét és a közönség hangulatát. A Guardian szerint a Freedom 250 egyszerre volt UFC-esemény, politikai színpad és amerikai erődemonstráció, ami miatt sokan történelminek, mások vitatottnak látták az estét.
A sportoldalról nézve viszont egy dolgot nehéz vitatni: a main card brutálisan erős volt. Nem volt üresjárat, nem volt hosszú, lapos szakasz, a legtöbb meccs befejezéssel ért véget, a két fő összecsapás pedig valódi következményekkel járt a UFC jövőjére nézve. Gane újra a nehézsúly egyik legfontosabb szereplője lett, Gaethje pedig pályafutása legnagyobb győzelmét aratta.
A UFC Freedom 250 így nemcsak egy különleges helyszínen megrendezett gála volt, hanem egy olyan este, amelyet még sokáig emlegetni fognak. A váratlan eredmények, a filmszerű látvány, a hatalmas tömeg, a ködbe burkolózó Oktagon, a hősökkel kísért bevonulások és a tűzijátékos zárás együtt olyan eseményt hozott, amely ritkán fordul elő a küzdősportban.
