Az Egyesült Államok és Irán kapcsolatában az elmúlt napokban olyan fejlemények történtek, amelyek alapján közelebb kerülhet a hónapok óta tartó fegyveres és diplomáciai válság lezárása. Több nemzetközi lap szerint a felek egy előzetes memorandumról állapodhattak meg, amelynek célja a harci cselekmények leállítása, a Hormuzi-szoros újranyitása és egy szélesebb politikai rendezés előkészítése.
A rendelkezésre álló információk szerint a mostani dokumentum nem végleges békeszerződés, hanem egy keretmegállapodás vagy memorandum of understanding, amely 60 napos időszakot nyithat meg a technikai és politikai részletek kidolgozására. A New York Times szerint az első jelzések alapján a legkényesebb ügyeket, köztük az iráni nukleáris program több elemét, későbbi tárgyalásokra tolhatták át. Reuters szintén arról írt, hogy előzetes egyezség született, amelynek formális aláírását péntekre tervezik.
A mostani alku legfontosabb eleme a Hormuzi-szoros helyzete lehet. A Guardian, az Axios és a New York Times szerint a tervezet középpontjában a szoros újranyitása, illetve az amerikai tengeri blokád leépítése áll. Ez nemcsak katonai, hanem globális gazdasági kérdés is, mivel a térség tengeri útvonalai kulcsszerepet játszanak az energiaszállításban.
A nyilvánosságra került részletek alapján Irán részéről a hajózási útvonal biztonságának helyreállítása és az aknamentesítés lehet az egyik vállalás, míg Washington részéről a blokád fokozatos feloldása és bizonyos szankciós könnyítések jöhetnek szóba. A Guardian arról írt, hogy amerikai tisztviselők szerint a megállapodás a befagyasztott iráni vagyon egy részének felszabadítását, sőt egy 300 milliárd dolláros újjáépítési alap lehetőségét is említi, de ezek teljesítési feltételekhez kötöttek. Az Axios és a Reuters beszámolói szerint a szankciós enyhítés és az eszközfelszabadítás csak iráni kötelezettségvállalások teljesülése esetén léphet életbe.
A legnagyobb bizonytalanság továbbra is az iráni nukleáris program körül van. Reuters egy névtelen amerikai tisztviselőre hivatkozva arról számolt be, hogy a formálódó megállapodás az iráni nukleáris program lebontását, a dúsított urán megsemmisítését és egy ellenőrzési rendszer létrehozását is tartalmazhatja. Ugyanakkor a New York Times szerint éppen ezek a legvitatottabb elemek maradtak későbbi egyeztetésre, vagyis jelenleg nem látszik, hogy a felek már minden lényegi stratégiai kérdésben megegyeztek volna.
Ez a kettősség jól mutatja, miért fogadják sokan óvatosan az optimista washingtoni nyilatkozatokat. A Guardian szerint JD Vance amerikai alelnök már arról beszélt, hogy a részletek kidolgozása még hátravan, miközben republikánus szenátorok is sok megválaszolatlan kérdést emlegetnek, különösen az Iránnak szánt pénzügyi ösztönzők miatt. A BBC néhány nappal korábbi összefoglalója pedig arra emlékeztetett, hogy Teherán korábban „spekulatívnak” nevezte azokat a jelentéseket, amelyek kész megállapodásról szóltak.
A jelenlegi helyzetet az is árnyalja, hogy a tárgyalási folyamat korábban többször megtorpant. Áprilisban a pakisztáni egyeztetések még eredmény nélkül zárultak, és akkor maga Vance is azt mondta, hogy nem jött létre megállapodás. Ezért a mostani előrelépés kétségtelenül jelentős, de a korábbi kudarcok miatt továbbra is indokolt a fenntartás.
A diplomáciai folyamatban Pakisztán közvetítő szerepe is hangsúlyos. Az AP és más források szerint Iszlámábád aktívan részt vett a közvetítésben, és a pakisztáni miniszterelnök már korábban arról beszélt, hogy megszületett a felek által elfogadott végső szöveg. A New York Times szintén azt írta, hogy az Egyesült Államok, Irán és Pakisztán vasárnap egyaránt megerősítette valamilyen megállapodás létét, még ha eltérő megfogalmazással is.
Politikailag Washingtonban sem egységes a kép. A Guardian szerint a republikánus tábor egy része kétkedve fogadja az egyezséget, különösen azért, mert nem világos, milyen garanciák mellett történne a pénzügyi engedmények vagy a befagyasztott iráni vagyon felszabadítása. Ez azt jelenti, hogy a megállapodás nemcsak a washingtoni–teheráni viszonyon, hanem az amerikai belpolitikán is múlhat.
Mindez összességében azt jelenti, hogy az Egyesült Államok és Irán között jelenleg valóban van egy diplomáciai nyitás, amely a háborús helyzet enyhítésének legkomolyabb esélye lehet az elmúlt hónapokban. Ugyanakkor a nyilvános részletek hiánya, az ellentmondásos nyilatkozatok és a nukleáris kérdés rendezetlensége miatt még korai lenne végleges áttörésről beszélni.
