Meredek eséssel reagált az olajpiac az amerikai–iráni megállapodás hírére, miután Donald Trump bejelentése szerint elindulhat a Hormuzi-szoros forgalmának helyreállítása. A Brent ára 83 dollár fölötti szintről 78 dollár környékére csúszott vissza, miközben az első tankerek már áthaladtak a világ egyik legfontosabb olajútvonalán.
Komoly mozgást hozott az olajpiacon az amerikai–iráni egyezség híre. A megállapodás lényege, hogy újraindulhat a forgalom a Hormuzi-szoroson, amely a világ egyik legfontosabb tengeri olajszállítási útvonala. A piac azonnal reagált: a háborús kockázati felár csökkenni kezdett, az olajár pedig látványosan esett.
A Reuters adatai szerint a Brent nyersolaj ára hétfőn még 83,17 dollár körül zárt, majd az egyezség és a szoros újranyitásának hírére 78,02 dollárig csúszott vissza hordónként. Ez nagyjából 5 dolláros esés, vagyis körülbelül 6 százalékos zuhanás néhány nap alatt. Az amerikai WTI ára szintén esett: 76,79 dollárról 74,57 dollárra gyengült hordónként.
Ez az olajpiacon már jelentős mozgásnak számít. Egy napi 2–3 százalékos esés önmagában is erős jelzés, néhány nap alatt pedig az 5–6 százalékos visszaesés már azt mutatja, hogy a befektetők komolyan elkezdték beárazni a közel-keleti feszültség enyhülését. Nem arról van szó, hogy az olaj történelmi mélypontra omlott volna, hanem arról, hogy a háborús pánik után a piac hirtelen sokkal nyugodtabb forgatókönyvet kezdett el árazni.
A helyzet jelentőségét az adja, hogy a Hormuzi-szoroson normál körülmények között a világ olaj- és gázszállításának körülbelül ötöde halad át. Ha ezen az útvonalon fennakadás van, az azonnal megjelenik az energiaárakban, a szállítási biztosításokban, a tankerpiacon és végső soron az üzemanyagárakban is. A szoros újranyitásáról szóló hír ezért nem egyszerű diplomáciai fejlemény, hanem globális gazdasági esemény.
A Reuters szerint már konkrét mozgás is történt: három szaúdi zászló alatt közlekedő szupertanker, összesen 6 millió hordó kőolajjal, áthaladt a Hormuzi-szoroson az amerikai–iráni megállapodás után. A hajók korábban biztonsági okokból rejtettebben közlekedtek, most viszont ismét láthatóvá vált a mozgásuk a hajókövetési adatokban. Ez a piac számára fontos jelzés: nemcsak politikai bejelentés történt, hanem a forgalom helyreállása ténylegesen elindulhatott.
A háttérben óriási mennyiségű olaj várhat arra, hogy visszakerüljön a piacra. A Reuters elemzése szerint a Hormuzi-szoros újranyitása több tízmillió hordónyi, eddig feltorlódott olajat szabadíthat fel, beleértve nem iráni és iráni szállítmányokat is. Ha ezek a mennyiségek fokozatosan megjelennek a világpiacon, az tovább nyomhatja lefelé az árakat, legalábbis addig, amíg a kereslet és a kínálat újra egyensúlyba nem kerül.
A mostani esést érdemes a háborús csúcsokhoz mérni. A Brent a konfliktus idején korábban 126 dollárig is felszúrt, vagyis a mostani 77–78 dollár körüli szint ehhez képest hatalmas visszaesés. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az olaj olcsó lett, hanem azt, hogy a piac már nem ugyanazt a szélsőséges ellátási kockázatot árazza, mint a háború legfeszültebb napjaiban.
A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője ugyanakkor óvatosságra intett. Fatih Birol szerint a Hormuzi-szorosnak feltételek nélkül kell újranyílnia ahhoz, hogy a piac valóban elhiggye: helyreáll a biztonságos hajózás. A hajózási és biztosítási szereplők továbbra is figyelik az aknamentesítés, a szankciók, a navigációs biztonság és a tényleges katonai kockázatok kérdését.
Vagyis a helyzet még nem lezárt. Az ár azért esett, mert a piac gyorsan reagál a kockázatok csökkenésére, de egyetlen újabb katonai incidens, rakétatámadás, hajózási fennakadás vagy diplomáciai összeomlás ismét felfelé lökheti az árakat. Az olajpiac most nem békét áraz véglegesen, hanem azt, hogy a legrosszabb forgatókönyv egyelőre távolabb került.
A megállapodás politikailag is nagy tét. Trump számára ez külpolitikai győzelemként kommunikálható: az Egyesült Államok olyan egyezséget kötött Iránnal, amely enyhítheti a globális energiapiaci nyomást, csökkentheti a háborús kockázatot, és újra mozgásba hozhatja a Perzsa-öböl olajszállításait. Irán számára ugyanakkor a szoros újranyitása és az olajexport részleges normalizálása gazdasági levegőhöz jutást jelenthet.
A fogyasztók szempontjából a kérdés az, hogy mindez mikor jelenik meg az üzemanyagárakban. Az olajár csökkenése nem azonnal és nem teljes mértékben jelenik meg a benzinkutakon, mert az árakat a finomítói költségek, adók, árfolyamok, logisztika és készletezési tényezők is befolyásolják. De ha a Brent tartósan 78 dollár körül vagy az alatt marad, az előbb-utóbb enyhítheti az üzemanyagpiaci nyomást is.
A történet lényege tehát egyszerű: a Hormuzi-szoros körüli feszültség enyhülése azonnal lejjebb küldte az olaj árát. A Brent néhány nap alatt nagyjából 83 dollárról 78 dollár környékére esett, miközben az első tankerek már áthaladtak a szoroson. Ez nem végleges megnyugvás, de erős jelzés arra, hogy a piac szerint az amerikai–iráni egyezség legalább átmenetileg levette a legnagyobb nyomást a világ egyik legfontosabb olajútvonaláról.
