Marosvásárhely központjának felújítása újabb konkrét szakaszba lépett: a városháza már a kivitelezési munkák felügyelőjét keresi. Papíron városrehabilitációról, zöldebb központról és gyalogosbarátabb főtérről szól a projekt. Csakhogy a látványtervek és a hivatalos közlemények mögött egyre erősebb kérdés feszül: valóban ezt akarják a marosvásárhelyiek, és ki kérdezte meg őket erről érdemben?
A városháza által elindított eljárás szerint már nem pusztán elképzelésekről beszélünk: a Punctul beszámolója alapján 1,2 millió lejre becsült szerződésre keresnek felügyelőt a központi övezet városrehabilitációs munkálataihoz, az ajánlatokat pedig július 27-ig lehet benyújtani. A felügyeleti szerződés időtartama 35 hónap, vagyis majdnem három év. Ez világos jelzés: a Rózsák tere és a Győzelem tér környékének átalakítása a kivitelezés előszobájába érkezett.
A hivatalos projektoldal szerint a beruházás célja Marosvásárhely központi övezetének megújítása, a városi közterek regenerálása, valamint a gyalogos- és autósforgalom szétválasztása a Rózsák tere és a Győzelem tér térségében. A projekt teljes értéke 96,27 millió lej, ebből az uniós társfinanszírozás 61,54 millió lej, a megvalósítási időszak pedig 2025. szeptember 30. és 2029. szeptember 30. között fut.
Ez önmagában is hatalmas beavatkozás. Nem néhány pad cseréjéről, nem egy járdaszakasz kijavításáról, nem virágládákról és új kandeláberekről van szó, hanem Marosvásárhely történelmi központjának teljes újrarajzolásáról. A Punctul korábbi összefoglalója szerint a beruházás több mint 65 ezer négyzetmétert érint a központi övezetben, és a Győzelem tér, illetve a Rózsák tere átalakítását foglalja magában.
Éppen ezért lenne szükség valódi, széles körű társadalmi vitára. A főtér nem egy üres telek, amelyre bármilyen modern látványtervet rá lehet húzni. Marosvásárhely nem új lakópark, nem steril fejlesztési zóna, hanem régi erdélyi város, sajátos történelmi főtérszerkezettel. A Rózsák tere nem puszta közlekedési felület: a város arca, emlékezete, turisztikai névjegye és identitásának egyik központi eleme.
Egy történelmi főteret nem modernizálni kell mindenáron, hanem úgy felújítani, hogy közben ne veszítse el azt, amitől történelmi főtér. Lehet tisztább, rendezettebb, zöldebb és élhetőbb a központ — de nem mindegy, milyen áron. Ha a végeredmény idegen lesz a város arculatától, ha a megszokott történelmi térérzetet látványterves, posztmodern megoldások váltják fel, akkor a felújítás könnyen nem megőrizni, hanem átírni fogja Marosvásárhely központját.
A legnagyobb félelem azonban nemcsak esztétikai, hanem nagyon is gyakorlati: a forgalom. A Marosvásárhelyi Rádió korábbi beszámolója szerint a projekt alapján a közúti forgalom felét megszüntetnék, egyes mellékutcákat is érintve. Kovács Mihály Levente alpolgármester maga is elismerte, hogy a változások kényelmetlenséget és elégedetlenséget hozhatnak, és a munkálatok idején torlódásokra is számítani kell.
Ez az a pont, ahol a hivatalos optimizmus kevés. Marosvásárhely központjában jelenleg is komoly közlekedési gondok vannak. Ha a főtéren ma négy sáv mellett is rendszeresek a torlódások, akkor nagyon nehéz elmagyarázni a lakosságnak, hogy a forgalom szűkítése majd önmagában jobb várost eredményez. A Punctul egy korábbi projektismertetője szerint a központi övezetben, a Rózsák terén 1+1 forgalmi sávos kialakításról, közösségi közlekedési sávokról, kerékpársávokról és járdákról beszélnek.
A kérdés nem az, hogy kell-e élhetőbb belváros. Kell. A kérdés az, hogy lehet-e a belvárosi forgalmat úgy visszavágni, hogy közben nincs kész, működő, tehermentesítő kerülőút, nincs mindenki számára világos parkolási stratégia, és nincs meggyőző átmeneti terv arra, hogy a város ne bénuljon meg évekre. Gyalogosbarát központot nem lehet pusztán sávcsökkentéssel csinálni. Ahhoz előbb alternatívát kell adni.
Marosvásárhelynek nem az lenne az első számú közlekedési luxusberuházása, hogy a főteret látványtervvé alakítsa, hanem az, hogy végre kivigye az átmenő forgalmat a városból. Amíg a terelőút ügye évek óta húzódik, addig a központ forgalmának drasztikus átszervezése sokak szemében nem bátor városfejlesztésnek, hanem kockázatos kísérletnek tűnik.
Nem véletlen, hogy a projekttel kapcsolatban már korábban is megjelentek kételyek. A G4Media összefoglalója is jelezte: vannak marosvásárhelyiek, akik nem akarják a központ építészeti arculatának megváltoztatását, mások pedig úgy látják, hogy a projekt önmagában nem rossz, de a kerülőutaknak kellene elsőbbséget élvezniük.
A hivatalos érvelés persze érthető: a városvezetés szerint a főtér jelenlegi állapota elavult, zsúfolt, autóközpontú, és nem vonzó. A Népújság korábbi beszámolója szerint Soós Zoltán polgármester úgy fogalmazott, hogy az utóbbi évtizedekben nem volt egységes városfejlesztési koncepció, a Rózsák tere és a Győzelem tér pedig zsúfolt forgalommal és dugókkal vesztette el vonzerejét. A terv szerint a gépkocsiforgalom a déli oldalra kerülne, az északi oldal gyalogosövezetté válna.
Csakhogy ez még nem válaszol minden kérdésre. A történelmi főtér nem lehet kizárólag urbanisztikai laboratórium. Egy ilyen beavatkozásnál nem elég azt mondani, hogy más városokban is átalakították a központokat. Marosvásárhely nem Kolozsvár, nem Nagyvárad, nem Temesvár, nem másolható rá automatikusan egy divatos városfejlesztési sablon. Itt saját történelmi szerkezet, saját forgalmi valóság és saját lakossági érzékenység van.
A nyilvános hozzászólások alapján sokan nem a felújítás gondolatát utasítják el, hanem azt, ahogyan a projekt halad. Többen a forgalom szűkítésétől tartanak, mások a főtér történelmi arculatának elvesztésétől, megint mások azt kifogásolják, hogy nem volt valódi választási lehetőség: nem több tervváltozat közül dönthettek a marosvásárhelyiek, hanem egy kész irányt kapnak, amelyet most már közbeszerzésekkel és szerződésekkel visznek tovább.
Ez pedig demokratikus kérdés is. Egy ekkora horderejű átalakításnál nem lett volna ördögtől való széles körű lakossági konzultációt, nyilvános vitasorozatot, több látványterv közötti választási lehetőséget vagy akár helyi referendumot szervezni. Nem minden járdaszegélyről kell népszavazást tartani, de egy történelmi város főterének újrarajzolása nem hétköznapi műszaki részlet. Ez a város közös ügye.
A főtér nem a városháza tulajdona, hanem a városé. Azoké is, akik naponta áthaladnak rajta, akik ott dolgoznak, akik ott üzletet működtetnek, akik ott ülnek ki egy kávéra, akik gyerekkoruk óta ehhez a térhez kötik Marosvásárhely képét. Ha ők úgy érzik, hogy a döntés a fejük fölött születik meg, akkor a legszebb látványterv is bizalmi válságba ütközik.
A városvezetésnek ezt nem lenne szabad félvállról vennie. Egy főtérfelújítás nem csak betonról, burkolatról, padokról, buszsávról és kerékpárútról szól. Arról is szól, hogy egy közösség felismeri-e még saját városát a felújítás után. Ha a marosvásárhelyiek jelentős része úgy érzi, hogy a történelmi központot elidegenítik tőlük, akkor a projekt társadalmi értelemben már azelőtt bajba kerülhet, hogy a munkagépek megjelennének.
Ebből még lehet jó projekt. Senki sem vitatja, hogy Marosvásárhely központjára ráfér a gondos, minőségi felújítás. A kérdés az, hogy ez valóban a város történelmi karakterét erősíti-e, vagy inkább eltakarja azt. Hogy a forgalmat ésszerűen szervezi-e át, vagy csak áttereli a káoszt más utcákra. Hogy a lakosságot partnerként kezeli-e, vagy csak utólag próbálja meggyőzni arról, amit már eldöntöttek.
A legnagyobb veszély most nem az, hogy megújul a főtér. Hanem az, hogy rosszul újul meg. Hogy a város központja évekig munkaterület lesz, a forgalom még nehezebbé válik, a végeredmény pedig nem Marosvásárhely történelmi arculatát erősíti, hanem egy olyan modernizált térképet rajzol a város közepére, amelyre sokan nem ismernek majd rá.
A városvezetésnek még most kellene bizonyítania, hogy nem presztízsberuházásként, hanem közös városi döntésként kezeli a központfelújítást. Ehhez pedig nem elég a technikai ütemterv és az uniós finanszírozás. Nyílt beszéd kell a forgalomról, a parkolásról, a kerülőút hiányáról, a történelmi arculatról és arról, hogy pontosan mit nyer és mit veszít a város.
Mert Marosvásárhely főterét egyszer rosszul átírni nem olyan, mint egy rosszul sikerült utcabútort kicserélni. A főtér a város emlékezete. Ha azt idegen logika szerint rajzolják újra, azt nem lehet egy következő sajtóközleménnyel visszacsinálni.
