Három hónap után a kivezetés küszöbére kerülhet a magyarországi védett üzemanyagár. A kormány a piaci árak látványos csökkenésével indokolja a lépést, miközben egyes kutaknál már a hatósági szint alá is benézett a benzin és a gázolaj ára. Ami márciusban válságkezelésként indult, júniusra egyre inkább költségvetési és politikai kérdéssé vált.
Vége felé közelít a magyarországi üzemanyagárstopként emlegetett védett ár rendszere, miután a kormány bejelentette: kezdeményezi a vonatkozó jogszabályok módosítását az Országgyűlésben. A döntés hátterében az áll, hogy az elmúlt napokban meredeken csökkentek a nemzetközi olajárak, erősödött a forint, és ezzel a piaci üzemanyagárak is elkezdtek közelíteni a hatósági szinthez.
A védett árat még márciusban vezették be: a 95-ös benzin literenként legfeljebb 595 forintba, a gázolaj pedig legfeljebb 615 forintba kerülhetett a magyar rendszámú és magyar forgalmi engedéllyel rendelkező járművek számára. Az intézkedést akkor a nemzetközi olajárrobbanással, a háborús helyzettel és az üzemanyagárak európai emelkedésével indokolták.
Most viszont éppen az ellenkező folyamat indult el. A Portfolio szerint a kormányfő azzal érvelt, hogy a héten az üzemanyagok ára várhatóan már 10–15 forinttal a védett ár alá csökkenhet a töltőállomásokon, ezért nincs értelme fenntartani a rendszert. Azt is közölte, hogy a védett ár fenntartása havonta mintegy 50 milliárd forinttal terhelte a központi költségvetést.
A piaci fordulat már konkrétan is látszik. A HVG beszámolója szerint az Auchan bejelentette, hogy a 95-ös benzint 575 forintért, a gázolajat pedig 595 forintért árulja, vagyis mindkét üzemanyagot a védett ár alatt kínálja. Ez azt jelenti, hogy legalább egyes kutaknál a piac már ténylegesen aláment annak a szintnek, amelyet korábban állami beavatkozással kellett biztosítani.
Országos átlagban ugyanakkor óvatosabban kell fogalmazni. A Holtankoljak.hu adatai szerint június 18-án a 95-ös benzin átlagára még 627 forint, a gázolajé pedig 639 forint volt literenként, miközben a védett ár továbbra is 595, illetve 615 forint. Ugyanez az oldal viszont arról is írt, hogy péntektől újabb 7–7 forintos nagykereskedelmi árcsökkentés érkezik, vagyis az árak tovább nyomódhatnak lefelé.
A helyzet lényege tehát nem az, hogy minden kúton azonnal olcsóbb lett a piaci ár a védett árnál, hanem az, hogy az árstop indoka kezd elolvadni. Ha a piaci árak egyre több helyen megközelítik vagy alul is múlják a hatósági szintet, akkor a rendszer már nem védi érdemben az autósokat, miközben a költségvetésnek továbbra is komoly terhet jelenthet.
A háttérben a nemzetközi piac is nagyot fordult. A Portfolio szerint az amerikai–iráni megállapodás és a Hormuzi-szoros forgalmának helyreállításáról szóló hírek után az olajárak 80 dollár alá estek, miközben a forint is erősödött. Ez együtt olyan környezetet teremtett, amelyben a védett áras rendszer kivezetése már jóval kisebb áremelkedési kockázattal járhat, mint néhány héttel korábban.
A kivezetés azonban nem jelenti azt, hogy az állam teljesen kiengedné a kezéből az üzemanyagpiacot. A Portfolio szerint a kormány a jövedékiadó-csökkentést fenntartaná, és a Mol csökkentett árrései is megmaradnának. Vagyis inkább egy olyan visszalépésről van szó, amelyben a hatósági plafon eltűnhet, de bizonyos védőkorlátokat továbbra is fenntartanának.
Az ügy politikailag is érzékeny, mert az üzemanyagár mindenkit érint: autósokat, fuvarozókat, mezőgazdászokat, vállalkozókat és közvetve a fogyasztói árakat is. A védett ár bevezetésekor a cél az volt, hogy tompítsa a háborús olajárrobbanás hatását. Most viszont a kérdés már az, hogy érdemes-e fenntartani egy drága és piaczavaró rendszert akkor, amikor a piaci árak maguktól is lefelé indultak.
A töltőállomások szempontjából sem mellékes a változás. A Portfolio korábbi elemzése szerint a rögzített árak miatt az üzemanyagimport visszaesett Magyarország felé, vagyis a hatósági rendszernek piaci mellékhatásai is voltak. Ha az árstop megszűnik, a piac működése normalizálódhat, de ez csak akkor lesz politikailag vállalható, ha az autósok nem szembesülnek hirtelen nagy áremelkedéssel.
A mostani helyzet ezért különös fordulat: nem az elszálló árak, hanem éppen az áresés nyithatja meg az utat az üzemanyagárstop kivezetése előtt. A piac elkezdte megcsinálni azt, amit korábban az állam kényszerített ki: letörte az árakat. A különbség csak az, hogy amíg márciusban a hatósági ár mentette az autósokat, júniusban már az is kérdés, hogy szükség van-e még rá.
A következő napokban az lesz a döntő, hogy a parlament milyen gyorsan lép, és az árcsökkenés tartós marad-e. Ha a benzin és a gázolaj piaci ára valóban stabilan a védett ár környékén vagy az alatt marad, akkor az árstop kivezetése könnyebben kommunikálható. Ha viszont az olajár újra megugrik, a kormány könnyen olyan helyzetben találhatja magát, ahol ismét magyaráznia kell, miért engedte el a korábbi védelmi rendszert.
Egyelőre annyi látszik biztosan: a védett üzemanyagár rendszere elveszítheti a fő indokát. Az állam által meghúzott plafon akkor erős eszköz, ha a piac jóval fölötte van. Ha viszont a piac már alá tud menni, az árstopból könnyen költséges politikai maradvány válhat.
